Villány

Villány a történelmi borvidék névadó, meghatározó települése. A régészeti leletek itt a szőlőművelés régmúltjáról mesélnek.

A 150 éves török uralom és az 1687-ben ellenük vívott utolsó küzdelem után a szőlőültetvények elpusztultak. Ekkor rácok (szerbek) telepedtek le a faluban, és a Kadarka meghonosításával a vörösbortermelés megalapítóivá váltak. 

1770-től a németek betelepítésével változott meg alapvetően a korábbi népesség összetétele. A német szőlőmunkások magukkal hozták kedvenc szőlőfajtájukat, a kékoportót.

1895-ben már 590 hold szőlőterülete volt a községnek, ám a XIX. századi Európán végigsöprő filoxéravész elpusztította a szőlőket. A villányi Teleki Zsigmond szőlőnemesítő nevéhez fűződik azoknak az ellenálló szőlőfajtáknak a kinemesítése, amelyeknek köszönhetően ismét megkezdődhetett Európa-szerte a szőlőültetvények újratelepítése.

Az utóbbi évtized mélyreható változásokat hoztak a térség szőlő- és borkultúrájában. A villányi gazdák az országban az elsők között alakítottak ki európai színvonalú, a legkorszerűbb technológiát alkalmazó borászatokat.

Villány az őslénytan iránt érdeklődők számára is sokat jelent. Az itteni ammonitesz fauna páratlan fajgazdagsága folytán egész Európában ismert.

A település megközelíthető közúton, a Pécsről indulva az 57-es vagy az 58-as számú út felől, illetve vasúton a Pécs-Mohács vonalon.