Visegrád

A középkorban a magyar királyok rezidenciájának helyet adó város a Dunakanyar műemlékekben gazdag települése.

Visegrád jelentősége először a rómaiak uralma idején növekedett meg: az Esztergomba vezető hadiút mentén őrtornyok egész láncolatát hozták létre. Ma is látható nevezetsségei közé tartozik a IV. Béla által a Visegrád fölé meredeken emelkedő, 328 méter magas hegyre építtetett fellegvár, az Alsóvár a Várhegy alatti dombon, a Duna-parton a Vízibástya. Károly Róbert 1320 körül királyi palota építésébe kezdett, amely néhány év múlva már az udvartartás székhelyévé vált. A XIV. század végén a királyi palotát már a magyarországi gótikus világi építészet kiemelkedő alkotásaként tartották számon.

Múltidézés

A régészeti leletek alapján ősidők óta lakott település jelentősége először a rómaiak uralma idején növekedett meg. A római kor virágzása és hanyatlása, majd a népvándorlás viharai után a honfoglaló Árpád fejedelem fivérének, Kurszánnak volt a szállásbirtoka. Ekkor már Visegrádnak nevezték.

A település a XIV. században emelkedett nemzetközi jelentőségűvé. 1335-ben Visegrádon zajlott le a híres királytalálkozó: Károly Róbert vendégeként itt találkozott János cseh, Kázmér lengyel király, valamint Károly morva őrgróf, Wittelsbach Henrik bajor és Rudolf szász hercegek. A tanácskozás eredménye volt az a gazdasági szerződés, amit az uralkodók a Bécstől és a nyugati kereskedőktől való függetlenség érdekében kötöttek egymással. Ezt követően Visegrád gyors ütemben fejlődött. Itt keresték fel, s hívták meg Lengyelország trónjára Nagy Lajos királyt 1370-ben. Megkoronázása után a lengyel koronát is a visegrádi palotában őrizték.

A település második fénykora Mátyás király uralkodása idején jött el. Nagyszabású építkezések, átalakítások jellemezték ezt a kort. Kialakult a késő gótikus részletekkel gazdagított palotaegyüttes, amelynek maradványai ma is láthatók. Az udvar előkelőségei a királyi rezidencia közelében építettek szebbnél szebb házakat, kisebb palotákat.

E pezsgő életű várost a török háborúk pusztítása, az ismétlődő rablások fosztották meg minden ékességétől. A török távozása után a császári hadvezetőség sem kegyelmezett az épületeknek. A még megmaradt fellegvárat 1702-ben, Lipót császár parancsára felrobbantották. Ekkor semmisült meg hosszú századok sok híres emléke.