Zalalövő

A település megközelíthető: a 8-as úton Körmendig, majd tovább déli irányban a 86-os úton; vasúton: Rédics-Zalaegerszeg-Zalalövő vonalon.

A település az ókortól lakott, évszázadok óta csak itt volt átkelési lehetőség a nagy mocsárvidékkel övezett Zala folyón. A római birodalom idején kiépített Borostyánkő út mellett Zalalövő, római nevén Salla városa fontos szerepet töltött be, majd jelentőségét vesztett, végül elhagyott város lett. Írott történetét 1352-től ismerjük, Luuew-nek írták. A lövő név íjászokra utal, akik a középkorban határvédő feladatot láttak el.

A török időkben végvárrá alakították át, 6 lovas és 20 gyalogos katona volt az őrség. Feladatuk mindenekelőtt a Zalán átvezető - öt boltozatos, 30 öles - híd ellenőrzése volt. Később mezőváros, és járási székhely, élénk kereskedelmi forgalommal. 1863-ban már Zala-Lővő néven ismert.

A mai Zalalövő városa több község és külterületi lakott hely összeépülésével jött létre. Ez a folyamat 1925-ben kezdődött, mikor Zalapatakot, Zalamindszent és Pusztaszentpéter községeket Zalalövőhöz csatolták.