Zalaszentgrót

Ma már csak egyetlen torony emlékeztet a hajdan itt élt ferences barátokra, de a templom és a rendház kövei ott vannak a később épült zalaszentgróti műemlékekben.

Zalaszentgrót nevét egykori templomának védőszentjéről, Szent Gellértről (Geroldus) kapta. Magyarországon századikként, 1984-ben emelték városi rangra a települést. A városhoz csatlakozott községek városrészekké válnak: Aranyod, Tüskeszentpéter, Csáford, Teknye, Zalaudvarnok, Zalakoppány. A város figyelemre méltó műemléke - a ferences templom maradványa mellett - a Szent Imre tiszteletére szentelt római katolikus templom, a barokk stílusú, de copf hatásokat is mutató, 1950-től gyógypedagógiai intézetként hasznosított Batthyány-kastély.

Zalaszentgrót legújabb nevezetessége Szent Gróth nevét viselő korszerű termálfürdő.

Településtörténet

A környék az írott történelem előtt is lakott hely volt. Első okleveles említése 1247-ből származik. A középkorban a Zala folyó szigetén négy oldalról zárt kővárat emeltek, amelyről 1299-ből már van adatunk. Az erősséget a török időkben tovább építették. 1397-ben az oklevelek már mezőváros (oppidum) néven említik. Várát, ami a közeli Kanizsa várának eleste után a Zala-mente egyik legfontosabb erődítménye lett, a törökök többször megtámadták, de elfoglalni nem tudták.

A XV. században ferences barátok telepedtek le a mezővárosban, kolostort és templomot építettek, de a török közeledtével elhagyták kolostorukat, mely ezután építőanyagul szolgált a nagyobb építkezésekhez.

A vár védműveit a kuruc korban elbontották, helyén új kastély épült. A XVIII. században iparosok, kézművesek települtek ide, a kereskedelem fellendült, iskolák, egyletek szerveződtek - ez a felvirágzás évszázada volt. Később, a XX. század végén vasút is épült, majd saját újságot jelentettek meg.