Zalavár

A 76-os útról Sármelléken át jutunk el Zalavárra. A település történelme egyben a Vársziget története is, amely Zalavár határában, a Kis-Balaton mellett található.

A IX. sz.-ban a szláv Pribina Nyitráról elmenekülve a frankoktól kapott hűbérbirtokot, majd határgrófi rangot a Zala mentén. A folyó árterületén telepedett le és építette ki székhelyét, melynek jelentőségét az adta, hogy évszázadokon keresztül itt volt az egyedüli átkelőhely a folyón. Pribina a Várszigeten erődített települést hozott létre, és templomokat emeltetett.

Megkezdődött az itt élő szlávok keresztény hitre térítése. 867-ben ide érkezett Cirill és Metód is. Munkájuk volt elég, hiszen ebben az időben ez a terület az ország egyik legsűrűbben lakott része volt.

Első királyunk, Szent István 1019-ben ugyanitt bencés apátságot alapított, s ez lett a királyi megye központja. A török veszély elől a bencések elmenekültek. A kolostort és a templomot várrá alakították át. A kolostorerődítmény sorsát I. Lipót császár pecsételte meg, amikor a többi magyar erősséghez hasonlóan Zalavárt is fölrobbantatta. Attól kezdve rohamos pusztulásnak indultak a megmaradt falak, mert a visszatelepülő lakosság kőbányának használta a helyet.

Közvetlen környezetében terül el ma is a Kis-Balaton. Valaha a Balaton nyílt vizű öble volt, amely az idők folyamán hordalékkal feltöltődött és lápos sás- és nádtengerré vált. Az 1922. évi vízrendezést követően csupán fél négyzetkilométeres szabad víztükör maradt, a többit elborították a vízinövények. A helyzet az 1980-as évek közepétől változott meg, amikor megépült az 1870 hektár felületű, 28 millió köbméteres új tó, amely szűrőként működik. A Zala folyó 22 kilométeres utat tesz meg a mesterséges tóban, majd csak ezután tér vissza régi medrébe.