Zsinagóga, Szentes

A romantikus stílusú zsinagóga 1868-1870 között épült, valószínűleg Knabe Ignác tervei szerint.

Szentes főutcáján áll az 1998-ban helyreállított Zsinagóga (1868-1870), melyben funkcionálisan a Városi Könyvtár kapott helyet. A romantikus stílusú épület Knabe Ignác tervei szerint épült, s 40 éves elhagyatottság után a város egyik legékesebb épületévé vált. Kertjét csepegtetéses öntözéssel gondozzák, amely egyre több műalkotásnak ad helyet. Állományában 115.000 kötetes könyvtár, 187 féle folyóirat található friss hírekkel, aktuális információkkal. További szolgáltatások: internet hozzáférés, fénymásolás, számítógépes szövegszerkesztés, fax-szolgáltatás, CD Jogtár. Gyakori helyszíne kiállításoknak, kulturális eseményeknek is. Konferenciatermében szemináriumokat, fórumokat tartanak.

A zsinagóga története

: A zsidóság első képviselői a XVIII. század közepén jelentek meg , de tartósabban megtelepültekről az 1790 körüli időből tesznek említést a források.

1868-ban a családok új templom építéséről határoztak, mely 1870 novemberében tető alá került. A következő évben a belső munkálatok és berendezések is elkészültek. A frigyládát, a padokat és egyéb asztalos munkákat helyi mesterek készítették. Az 1871 őszi nagyünnepi istentiszteletet már az új templomban tartották meg, bár még festetlen padok között. Az öröklámpa ünnepélyes avatására csak 1872 októberében került sor. Az új, romantikus stílusú építmény a környék legnagyobb zsinagógái közé tartozott. A gazdagon tagolt homlokzat és a belsőépítészet míves, romantikus stílusegységet alkotott.

 Az első nagyobb tatarozásra 1901-ben, majd 1910-ben került sor; ez utóbbi alkalommal vezették be a villanyvilágítást. Az aranyozott tagozatú új tórát 1912. május 5-én avatták fel. A II. világháború idején (az ismert okok miatt) a szentesi zsidóság létszáma is erősen lecsökkent. Méretes templomuk az 1960-as évektől jobbára üresen állt, állaga egyre romlott. Az idők múlásával a födém több helyen beszakadt, az épület életveszélyessé vált, s felmerült elbontása is. Az 1970-es évek végén a

város tervpályázatot írt ki a zsinagóga hasznosítására és környékének rendezésére. A tervek többsége kulturális funkciót szánt a közel 110 éves épületnek (képtár, hangversenyterem, audiovizuális központ), amelyhez az izraelita egyház ragaszkodott is. Mivel az épület továbbra is egyházi tulajdonban maradt, nem kerülhetett sor a felújítására és hasznosítására.

A városvezetés kitartó tárgyalássorozatainak eredményeként, az egyre romosabb zsinagóga 1987-ben vétel útján a város tulajdonába került. Hamarosan elbontották az életveszélyes tetőt, s a belső tartozékokat. Szirbik Imre polgármester kezdeményezésére 1996-ban döntöttek az épület újjáépítéséről. Kimondták, hogy az egykori zsinagógában a Szentes Városi Könyvtár kap helyet, s ennek megfelelően írták ki a tervpályázatot. A felmerülő költségek biztosítását a város magára vállalta. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével egyeztetve úgy döntöttek, hogy az épület az eredetinek megfelelő architektúrát külsőleg őrizze meg, belső kiképzése azonban az ezredvég könyvtári kívánalmait elégítse ki. Hat pályázat közül a szakbizottságok, neves építészek és a könyvtáros szakma Terney László helyi építészmérnök, volt városi főépítész és munkatársai terveit fogadták el.

A templom egykori fogadóterének egyik benyílójában emlékszobát alakítottak ki, amely megemlékezések helyszínéül szolgál. A szintek közötti osztófödém stukkókkal gazdagon díszített, akárcsak az oszlopfők, amelyeknél követték a régi öntöttvas oszlopok mintáit (Vígh László munkája).

A szintek között felvonó működik. A főhomlokzati bejáró díszként szolgál; baloldali szegletén takaros emlékkerttel, benne a szentesi izraeliták emléktábláival, amelyet a volt zsinagóga eredeti kovácsoltvas kerítés-elemei szegélyeznek. Az új főbejáratot az épület északi oldalán alakították ki, ahol a mozgássérülteknek liftet is építettek. Az ablakok két, összesen egy mázsa súlyú hőszigetelt üvegtáblából készültek, rézdísz álosztókkal. Az épületen márvány emléktábla örökíti meg az eredeti tervező és az átépítő mérnök, Knábe Ignác és Terney László nevét.